Előző heti alkotásom. Nem lett valami hű de nagy dolog, de közel fél éve nem voltam olyan lelkiállapotban, hogy bármit is csináljak. Kezdetnek nem is rossz.
Éppen nézegettem a könyvjelzőimet - ami most már kb. 60 tételt tesz ki - és erre a videora bukkantam. Úgy emlékszem ez a világ legnagyobb akváriuma. Egyszerűen lenyűgöző. Tényleg csak ámulok és bámulok, hogy milyen élőlények vannak. De mivel sosem tudok teljesen boldog lenni...valahogy még is végtelenül szomorú, hogy ezeket az állatfajokat lassan már csak így tudjuk megvédeni a kipusztulástól. Csak abba senki nem gondol bele, hogy majd sok év múlva ha az unokánk megkérdezi, hogy milyen állat is a kék bálna, akkor majd csak a Kihalt állatok határozójában találunk róluk képet. Ha mindenki megtenne legalább annyit, hogy nem folyatja feleslegesen a vizet vagy nem megy egyszerre 20 dolog amit nem is használunk máris pozitívabb lenne a helyzet. Nem kell mindig arra fogni, hogy " Jaj egy emberen úgyse múlik!" " Más se foglalkozik vele, akkor én minek?" Igen...ezzel a hozzáállással jutottunk el idáig (Y)
Egyébként szerintem a bálnák tuti, hogy valami földön túli lények még ha ez hülyén is hangzik most. Sokan szerintem nem is tudják milyen hangot tudnak ki adni, de akkor ebből is rakok be egy kis ízelítőt. Fhúúú...lúdbőrzök tőle.
Szerintem még újra és újra visszafogok térni ezekre a témákra, hátha valakinek megváltozik a látásmódja. Végezetül egy Kurt Vonnegut idézet: ,,Úgy tékozoltuk bolygónk természeti kincseit, a levegőt és a vizet, mintha nem lenne holnap, s így már nem is lesz."
