Napi csöpögés...

Igen, néha egy kis nyálas történet is kell.

Egyszer volt hol nem volt egy nagyon régi időben, volt egyszer egy sziget, amelyen az emberek összes érzelme lakott.
A jókedv, a szomorúság, a tudat és mint minden más érzelem, a szerelem is.
Egy nap közölték az érzelmekkel, hogy a sziget el fog süllyedni.
Így hát az érzelmek fogták magukat, felszerelték a hajóikat és elhagyták a szigetet.
Csak a szerelem akart az utolsó percig maradni.
Mielőtt elsüllyedt volna a sziget, a szerelem végre segítséget kért.
A gazdagság ment el egy luxushajóval.
A szerelem megkérdezte: - "Gazdagság, el tudnál engem vinni ?" - "Nem, én nem tudlak elvinni. A hajóm tele van arannyal és ezüsttel.. Itt neked nincs helyed."
Így hát megkérdezte a szerelem a büszkeséget, amelyik szintén egy nagyon szép hajóval haladt el előtte. - "Büszkeség, kérlek szépen, elvinnél engem?" - "Szerelem, én sajnos nem tudlak elvinni, " mondta a büszkeség, "itt minden tökéletes, te megrongálhatnád a hajómat"
A szerelem megkérdezte a szomorúságot, aki elment mellette. - "szomorúság, el tudnál engem vinni?" - "Oh, szerelem, " mondta a szomorúság "én annyira szomorú vagyok, hogy egyedül akarok maradni."
A jókedv is elment a szerelem mellett, de ő annyira jól érezte magát, hogy nem is halotta hogy a szerelem hívja öt.
Hirtelen azt mondta egy hang: - "gyere kedves szerelem, én elviszlek téged."
Egy öreg beszélt. A szerelem annyira hálás és boldog volt, hogy egészen elfelejtette megkérdezni az öreg nevét.
Amikor partra szálltak az öreg elment.
A szerelem észrevette, hogy nagyon sokat köszönhet neki és megkérdezte a tudást. - "Tudás, meg tudod nekem mondani, hogy ki segített nekem ?" - " Az idő volt az." mondta a tudás. - "Az idő?" kérdezte a szerelem.
Miért segített nekem az idő?" És a tudás erre azt felelte: - "Mert csak az idő érzi, hogy mennyire fontos az életben a Szerelem..."