A gömb és a teremtés

Percekkel ezelőtt fejeztem be a Gömb című könyvet (köszönet érte Johnynak!). Aki esetleg már látta a filmet, az kapott egy halvány fogalmat arról, hogy miről is szól valójában. Ezt a részletet muszáj beszúrnom annyira megfogott, főleg mivel A titok több állítását is felismertem benne (dióhéjban a titok a gondolatok teremtő erejéről szól, vagyis amire gondolsz azt bevonzod).

Először is, hogy a képzeletünk teremtő ereje határtalan. Valóban azzal voltunk képesek ilyen nagy mértékben fejlődni, mert folyton új és új dolgokat találtunk ki amit később a megvalósulása követett. Ez volt az alapja az eszközök megjelenésének is. Maga a gondolat, a kitalálása.

Aztán, a legnagyobb hangsúly azon van, hogy a gondolatainkat tudatosan kell alakítani. Mivel képesek vagyunk a jót bevonzani ezáltal természetesen a negatívat is. A könyvben jó példák vannak erre, főleg ahogy a szereplők tudalattijában lapult félelmek manifesztálódnak.

,,Van a bolygótokon egy medve nevű állat. Nagy állat, néha még nálad nagyobbra is megnő, okos és leleményes, az agya akkora, mint a tiétek. A medve azonban egy fontos vonatkozásban különbözik tőletek: képtelen arra a tevékenységre amit ti képzeletnek neveztek. Nem tud lehetőségeket maga elé vetíteni. Nem tudja elképzelni, milyen lehetett a múlt, és milyen lehet a jövő. Ez a képzelet nevű képesség tette ilyen naggyá a fajotokat. Semmi más. Nem a majom ősök, nem az eszközhasználat, nem a beszéd, nem az erőszak, nem a fiatalokkal való törődés, nem a különféle társadalmi alakulatok. Nem ezek a dolgok. Ezek mind megtalálhatóak az állatoknál is. A nagyságotok a képzelőtehetségetekben rejlik.

Annak, amit ti intelligenciának neveztek, a képzelőtehetség alkotja a legnagyobb részét. Azt hiszitek, hogy a képzelet csupán egy hasznos eszköze a problémamegoldásnak vagy a megvalósítási folyamatnak.

Ám a képzelet a megvalósítás maga. Adomány ez a ti számotokra, de ugyanakkor veszélyes is, mert nem irányítjátok a képzeleteteket. Csodálatos dolgokat képzeltek el és rettenetes dolgokat képzeltek el, és a választásotokért nem vállaltok felelősséget. Azt mondjátok, ott lakozik bennetek a jóság ereje s ugyanakkor a gonosz ereje is, ott lakik bennetek az ördög és az angyal, holott valójában csupán egyvalami van meg bennetek: a képzelőtehetség.”

Még egy dolog! Nálunk még maga a teremtés folyamata hosszadalmasabb , nem egyik pillanatról a másikra történik. Nos a műben ezek olyan szinten felgyorsulnak, hogy a gondolatot rögtön a megvalósulás követi. Azért ha belegondolunk ez igen veszélyes lehet nem? Talán jobb is, hogy nekünk ez még nehezen megy, nem hiszem, hogy megértünk még erre...szerintetek? Vagy egyáltalán lesz olyan amikor úgymond készen leszünk?

Kreatív blogger

Két tanács Stephen Kingtől

Mikor - olyan november környéke lehetett - olvastam tőle az Írásról című önéletrajzi regényét, felfirkantottam két dolgot, amit érdekesnek találtam. Ma véletlenül a kezem ügyébe akadt ez a fecni. Noha kissé már penészes (nem tudom hogyan) azért még olvasható rajta az írás. Ez a kettő lenne az:

,,Amikor leírod a történtet, magadnak mondod el. Amikor újraírod, akkor a legfőbb dolgod, hogy kihúzz belőle mindent, ami nem tartozik hozzá."

*

,,A szókincs alapszabálya, hogy az első szót használja, ami az eszébe jut, amennyiben az megfelelő és eléggé színes. Ha habozik és töpreng, akkor egy másik szót fog használni. Hát persze, hogy mindig van másik szó, de az valószínűleg nem lesz olyan jó, mint az első volt, és nem is áll annyira közel ahhoz, amit igazából kiakart fejezni."

Robert Johnson alkuja az ördöggel

Több mendemonda is szól arról, hogy a keresztutaknál - bizonyos kritériumok mellett – egy kívánság fejében eladhatod a lelkedet az ördögnek. Ez még önmagában csak egy új horrorfilm témája lenne, ha a történelem során nem következett volna be 1-2 igen furcsa haláleset. Miért van az, hogy rengeteg nagy koponya és művész hal meg rendkívül fiatalon vagy érthetetlen körülmények között?

Én most egy bizonyos személyre térnék ki, méghozzá az egyik leghíresebb blues énekesre: Robert Leroy Johnson-ra. Robert Johnson 1910-ben született Mississippi államban. Életéről nem tudunk valami sokat (még a születési dátumáról is rengeteg változat kering), de azt igen, hogy már fiatalon nagy hírnévnek örvendett. Már maga az a tény is, hogy egy fekete srác a rasszista környezetben ilyen hamar kitörjön szinte hihetetlen. Mi több, karrierje elején meglehetősen rossz gitárosnak tartották. Hogyan lehet akkor az, hogy hirtelen, szinte a semmiből óriási talentumra tett szert? Halálának okai még a mai napig tisztázatlanok. Egyes állítások szerint megmérgezték, de az is lehet, hogy tüdőgyulladásban halt meg.

Itt következik a legérdekesebb rész. Szárnya keltek olyan teóriák, miszerint Johnson magának az ördögnek adta el a lelkét , mégpedig Clarksdale-ben a 61-es és a 49-es út kereszteződésében. Ez némi ,, magyarázattal ” szolgálna arra, miképp vált egy rémesen rossz gitáros egyszer csak hip-hop világhírűvé. Erre több számának is a címe utal: a Cross Road Blues, a Me and the Devil Blues (Én és az ördögi blues) vagy Hellhound on My Trail (Nyomomban a pokol kutyája--> mivel a legenda szerint akinek lejárt az ideje azért az ördög a pokol kutyáját küldi, hogy lecibálja a pokolba).

Elég valószínű, hogy ezek csak véletlen egybeesések illetve már megint az emberek fantáziája túl élénk. De azért mégis csak ott motoszkál a fejemben, hogy mi van ha...?

Te eladnád a lelked?

Az utóbbi időben nagyon megszerettem a régi romantikus könyveket, ezért kezembe vettem Charlotte Bronte-tól a Jean Eyre-t.
A történet röviden: Jean Eyre egy árva kislány aki közeli rokonához kerül, aki – bár megfogadta, hogy sajátjaként neveli fel – minden alkalmat kihasznál, hogy éreztesse vele milyen nemkívánatos személy a házában. Sok szenvedés után egy bentlakásos nevelőintézetbe kerül – ahol sokkal mostohább körülmények között – de végre lelki terror nélkül kezdheti meg tanulmányait. Itt ismerkedik meg olyan fogalmakkal mint a barátság, szeretet, erény, türelem és a szorgalom. Az iskola elvégzésével nevelőnőként vállal állást Thornfieldben. Magának a birtoknak már a neve is baljóslatú, mivel tövismezőt jelent. Jean miközben egyre jobban megismeri a birtok urát, kezd rájönni, hogy valami nagyon nincsen rendjén a férfi körül. Maga a ház is sötét titkokat rejt, melyek bolygatása végzetes lehet főszereplőnk boldogságára nézve.
Azt hiszem a történet mindenkinek tanulsággal szolgálhat majd. Hogy soha semmilyen körülmények között ne adjuk fel az elveinket és az egyéniségünket, és meglátjuk ha kitartunk ezek mellett, végül elérjük céljainkat.


Végezetül, mivel imádom az idézeteket kigyűjtöttem egy csokorra valót belőle:


,, Az élet túlságos rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és minden elraktározzunk ami fáj.”

*
,, Ha az egész világ gyűlöl és rosszat hisz rólad, de a lelkiismereted tiszta, sohasem leszel egyedül.”

*
,, Remények és félelmek változatos sokasága, érzelmek és izgalmak zűrzavara vár arra, aki a nagyvilág ezer veszedelme közt akarja az igazi életet megismerni.”

*
,, A rossz lelkiismeret megmérgezi az életet.”

*
,, Olyan édes, friss íze is lehet az élet örömeinek, mint a vadméznek, melyet a réten gyűjt a méh.”

*
,, ...földi ember ne tulajdonítson magának olyan hatalmat, amely csak tökéletes, isteni lényeket illet meg.”

*
,, Köztudomású, hogy az előítéletet nehéz kigyomlálni, különösen olyan valakinek a szívéből, akinél a talajt nem lazította, nem termékenyítette meg a tanulás, a művelődés. Az ilyen szívben az előítéletek elburjánzanak, mint a gaz a kövek között.”

*
,, ...az ember ember marad, amíg él.”

Tea time rabbit

Előző heti alkotásom. Nem lett valami hű de nagy dolog, de közel fél éve nem voltam olyan lelkiállapotban, hogy bármit is csináljak. Kezdetnek nem is rossz.

Nagyobb méretben: http://c2.ac-images.myspacecdn.com/images02/147/l_c6d6a9279efe436c86220c60784d94ed.jpg

Kuroshio Sea

Éppen nézegettem a könyvjelzőimet - ami most már kb. 60 tételt tesz ki - és erre a videora bukkantam. Úgy emlékszem ez a világ legnagyobb akváriuma. Egyszerűen lenyűgöző. Tényleg csak ámulok és bámulok, hogy milyen élőlények vannak. De mivel sosem tudok teljesen boldog lenni...valahogy még is végtelenül szomorú, hogy ezeket az állatfajokat lassan már csak így tudjuk megvédeni a kipusztulástól. Csak abba senki nem gondol bele, hogy majd sok év múlva ha az unokánk megkérdezi, hogy milyen állat is a kék bálna, akkor majd csak a Kihalt állatok határozójában találunk róluk képet. Ha mindenki megtenne legalább annyit, hogy nem folyatja feleslegesen a vizet vagy nem megy egyszerre 20 dolog amit nem is használunk máris pozitívabb lenne a helyzet. Nem kell mindig arra fogni, hogy " Jaj egy emberen úgyse múlik!" " Más se foglalkozik vele, akkor én minek?" Igen...ezzel a hozzáállással jutottunk el idáig (Y)

Egyébként szerintem a bálnák tuti, hogy valami földön túli lények még ha ez hülyén is hangzik most. Sokan szerintem nem is tudják milyen hangot tudnak ki adni, de akkor ebből is rakok be egy kis ízelítőt. Fhúúú...lúdbőrzök tőle.

Szerintem még újra és újra visszafogok térni ezekre a témákra, hátha valakinek megváltozik a látásmódja.
Végezetül egy Kurt Vonnegut idézet:
,,Úgy tékozoltuk bolygónk természeti kincseit, a levegőt és a vizet, mintha nem lenne holnap, s így már nem is lesz."