A gömb és a teremtés

Percekkel ezelőtt fejeztem be a Gömb című könyvet (köszönet érte Johnynak!). Aki esetleg már látta a filmet, az kapott egy halvány fogalmat arról, hogy miről is szól valójában. Ezt a részletet muszáj beszúrnom annyira megfogott, főleg mivel A titok több állítását is felismertem benne (dióhéjban a titok a gondolatok teremtő erejéről szól, vagyis amire gondolsz azt bevonzod).

Először is, hogy a képzeletünk teremtő ereje határtalan. Valóban azzal voltunk képesek ilyen nagy mértékben fejlődni, mert folyton új és új dolgokat találtunk ki amit később a megvalósulása követett. Ez volt az alapja az eszközök megjelenésének is. Maga a gondolat, a kitalálása.

Aztán, a legnagyobb hangsúly azon van, hogy a gondolatainkat tudatosan kell alakítani. Mivel képesek vagyunk a jót bevonzani ezáltal természetesen a negatívat is. A könyvben jó példák vannak erre, főleg ahogy a szereplők tudalattijában lapult félelmek manifesztálódnak.

,,Van a bolygótokon egy medve nevű állat. Nagy állat, néha még nálad nagyobbra is megnő, okos és leleményes, az agya akkora, mint a tiétek. A medve azonban egy fontos vonatkozásban különbözik tőletek: képtelen arra a tevékenységre amit ti képzeletnek neveztek. Nem tud lehetőségeket maga elé vetíteni. Nem tudja elképzelni, milyen lehetett a múlt, és milyen lehet a jövő. Ez a képzelet nevű képesség tette ilyen naggyá a fajotokat. Semmi más. Nem a majom ősök, nem az eszközhasználat, nem a beszéd, nem az erőszak, nem a fiatalokkal való törődés, nem a különféle társadalmi alakulatok. Nem ezek a dolgok. Ezek mind megtalálhatóak az állatoknál is. A nagyságotok a képzelőtehetségetekben rejlik.

Annak, amit ti intelligenciának neveztek, a képzelőtehetség alkotja a legnagyobb részét. Azt hiszitek, hogy a képzelet csupán egy hasznos eszköze a problémamegoldásnak vagy a megvalósítási folyamatnak.

Ám a képzelet a megvalósítás maga. Adomány ez a ti számotokra, de ugyanakkor veszélyes is, mert nem irányítjátok a képzeleteteket. Csodálatos dolgokat képzeltek el és rettenetes dolgokat képzeltek el, és a választásotokért nem vállaltok felelősséget. Azt mondjátok, ott lakozik bennetek a jóság ereje s ugyanakkor a gonosz ereje is, ott lakik bennetek az ördög és az angyal, holott valójában csupán egyvalami van meg bennetek: a képzelőtehetség.”

Még egy dolog! Nálunk még maga a teremtés folyamata hosszadalmasabb , nem egyik pillanatról a másikra történik. Nos a műben ezek olyan szinten felgyorsulnak, hogy a gondolatot rögtön a megvalósulás követi. Azért ha belegondolunk ez igen veszélyes lehet nem? Talán jobb is, hogy nekünk ez még nehezen megy, nem hiszem, hogy megértünk még erre...szerintetek? Vagy egyáltalán lesz olyan amikor úgymond készen leszünk?