Azt hiszem túl régóta vagyok itthon egyedül, mert már megint rám tört az unalom, és ha rám tör,akkor általában olyan dolgokon gondolkozok (már megint) amin nem kéne. Úgy egy hete kipróbáltam azt, hogy az egész napomat betábláztam és nem volt egy szabad percem se. Ez a taktika egy ideig bejött, legalább le volt foglalva az agyam. Azt hittem ez így majd beválik. Mégis kicsit túlvállaltam magam, mert az akkor összeszedett betegségem még mindig nem akar elmúlni, bár erre valószínűleg az éjszakázások és egyéb tényezők is rátettek egy lapáttal. A hétvége viszont jó volt. Azt hiszem éltem. Kéne még.
Ma reggel mikor felébredtem és még az ágyban fetrengtem félálomban olyan nyugodtság volt rajtam. Szeretem ezt az álom-ébrenlét közötti tudatállapotot. Olvastam is, hogy a tudatunkat ilyenkor lehet a legjobban kihasználni, vagyis valami pozitív dologra gondolni, esetleg arra amit szeretnénk, hogy megtörténjen. ,,Programozni" magunkat. Kipróbáltam.
Tegnap este (vagy inkább ma hajnalban?) elővettem a szöveggyűjteményem és elkezdtem Ady verseket olvasgatni. Érdekes, hogy sokan nem szeretik se a költészetét se a személyiségét mivel köztudottan egoista volt. Nekem pont ezért tetszik. Egy olyan embernek aki tudta, hogy belátható időn belül megfog halni nem maradt más csak az önmagába vetett hite. Azt amúgy tudtátok, hogy 6 ujjal született? A népi hiedelmek szerint pedig akik + 1 csonttal születnek táltosok. Érdekes,érdekes.
Honnan jött most ez a hirtelen ideírhatnék? Unalom? Vagy a tegnap esti ballagás utáni borozgatás hatása (nem, nem én ballagtam. még nem)? És egyébként, hogy jött be a kutyám a házba mikor be volt csukva az ajtó? Sebaj,legalább így már nem vagyok egyedül.
Megyek is. Legalább már nem érzem magam olyan haszontalannak, hogy valamit idefirkantottam bár szerintem a kutya se olvassa el.
,,Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse."
Ezt hallgattam közben :
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
részemről elolvasva mester : D
VálaszTörlésKöszi [:
VálaszTörlés