My Bucket List

Azt hiszem gyakrabban kéne töri TZ-t írnunk, mert ilyenkor érdekes módon mindenhez hirtelen kedvet kapok, többek között ahhoz is, hogy ide írjak.

Szóval.

Ma az érdekfeszítő francia óra közepén egy érdekes téma vetődött fel. Jó lenne tudni, hogy 2012-ben valóban lesz-e világvége (úgyse mert ebben így nem hiszek), mert ha igen akkor soha többé nem mennénk be az iskolának nevezett kínzóhelyre. Aztán elkezdtünk gondolkozni, hogy miket csinálnák az utolsó kevesebb mint 2 évben.

1.) A kezdeti sokk hatása után tuti, hogy először eszméletvesztésig innám magamat mondjuk 1 hétig.

2.) Mivel alapjáraton egy idegbeteg vadállat vagyok (amit jól tudok titkolni) bemennék a suliba és elkezdenék randalírozni mint egy eszelős. Beolvasnék azoknak a tanároknak akik folyamatosan szivatnak mindenkit.

3.) Ha már az őrültségeknél tartunk, akkor nagy álmom berohanni egy komoly színházi darab közepén a színpadra, hogy aztán a security vigyen ki ( gondolom vannak akik tudják, hogy a 8asos sztori ihletet meg ez ügyben).

4.) Ókori római mintára csapnék egy orgiát. Bort mindenkinek!

5.) Betörnénk a ,, Gödöllői Kísérleti Telepre", hogy megbizonyosodjunk arról, hogy valóban végeznek-e ott kísérleteket vagy csak egy sima lerobbant épület.

6.) Részt vennék egy a PETA által szervezett tüntetésen (bundákat megdobálni festékkel vagy fákhoz odaláncolni magamat meztelenül)

És, hogy kicsit komolyabbra fordítsam a szót...

7.) Egészen biztos megírnám az emlékirataimat és így összegezhetném, hogy milyen úton haladt eddig az életem és min kéne változtatni ha esetleg mégse ütne be a crack.

8.) Delfinekkel úszni.

9.) Szeretnék találkozni Őszentsége a Dalai Lámával és megkérdezném tőle, hogy mi a boldogság titka.

10.) És végül saját despotikus hatalmat építenék ki. Mi lennénk a Fény Harcosai akik a Sirius bolygóról jöttek. Beetetném az emberekkel, hogyha megtesznek nekem mindent elintézem, hogy 2012 előtt kimenekítsem őket a Sirius bolygóra.

Persze ezeket csak az unalom hatására beindult fantáziám találta ki meg, hogy éppen túlcsordul az ereimben a koffein. De miért kell az embereknek a halál tudata ahhoz, hogy észrevegyék a saját illetve más életében a hibákat/szépségeket? Miért csak akkor jövünk rá, hogy elb.sztunk 1-2 dolgot amikor már (majdnem) késő? Hogy totál unalmas és gáz volt az életünk? Persze ha tudjuk, hogy vége a világnak akkor bátran kísérletezgethetünk mert úgysem lesz következménye. Vagy ha igen, akkor már úgyis mindegy.

Most, hogy ezeket leírtam ide teljesen biztos vagyok abban, hogy nem vagyok normális. De megéri annak lenni?

Neked mi szerepelne a bakancslistádon?