Ma ismét voltam meditáción, pontosabban ez volt a 3. alkalom eddig. Reggel mikor felébredtem, nem is volt kedvem elmenni mondván ,,úristen milyen f*s idő van kint, inkább visszaalszok", de végül rászántam magam arra, hogy kimerészkedjek a zuhogó esőbe. Nagyon örülök, hogy akkor nem hagytam el magam. Olyan sok mindenről volt szó, hogy azt sem tudom hol is kezdjem. Csak nagy vonalakban írom, le mert sok mindent úgysem hinnének el azok, akik nem igen jártasak ezekben a dolgokban, vagy pedig szkeptikusok. Bár az könnyen beszél, aki átélte tudom.
Most sikerült először olyan szinten ellazulnom, hogy tényleg kizártam teljesen a külvilágot. Konkrétan nem éreztem a végtagjaimat (és most nem a Tűzmadár nevű bor miatt :D) . Az első meditáció egy csakra tisztítás volt, ami azt hiszem már nagyon rám fért. Tekintve, hogy az utóbbi 2 hétben kb. csak vegetáltam mint valami moha. A második meditáció során meg kellett keresnünk azt a bizonyos ,,belső csendet". Szerintem ez a legnehezebb feladat. Egyrészt azért mert a mai emberek egyszerűen nem képesek elviselni sem a csendet sem önmagukat. Másrészt pedig ezt úgy kell elérni, hogy nem erőlködsz hanem sodortatod magadat. Egyébként érdekes megfigyelni, hogy aki nem képes csendben maradni az valószínűleg a saját maga társaságában nem képes lenni. Népbetegség.
A másik téma ami felvetődött az a félelem mint érzés volt. Mivel most 2 pszichológussal is bővült a társaság, jól kibeszélhettük ezt a tárgykört. Igazából olyan, hogy félelem nem létezik és soha nem is létezett. Ez egy olyan hülyeség amit mi teremtünk meg saját magunknak, hogy legyen mire fogni, hogy valamit miért nem teszünk meg. Az pedig, hogy szembe kell néznünk a félelmeinkkel szintén egy hülyeség. Mivel ha valamivel szembenézel akkor figyelmet szánsz rá vagyis újabb energiával élteted. Elhiszed, hogy létezik. Ezért egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni és elmúlik magától. Ez persze tuti, hogy nem fog sikerülni elsőre, de próbálkozni kell. Hihetetlen érzés amikor végre felszabadult vagy.
Az utolsó még amiről szó volt, hogy az emberek értékítélete egyszerűen katasztrofális. Már sok nagy tudású ember (Schopenhauer, Buddha) tárgyalt erről a témáról. Én most konkrétan a fizikai vágyakról beszélek (nem nem szexuális értelemben :P), hanem, hogy miért attól érzem magam boldognak, hogy megveszem a 26. trendi cipőt vagy a legújabb Apple Iphonet. Persze persze jó dolgok ezek, én se sírnék ha most megdobna valaki vele. Na de, hogy ez legyen az életem célja miközben a szellemi illetve lelki fejlődésre mindenki sz*rik magasról. Azt tudod, hogy a XY divatház milyen új kollekciót dobott a piacra, de azt, hogy miért vagy olyan, amilyen és, hogy egyáltalán mi a f*szt keresel ezen a bolygón azt nem. Sőt, még csak eszedbe sem jutott ezen gondolkozni. Tapsvihar! Persze valószínűleg nekünk nem az a feladatunk, hogy egy fa alatt üljünk egész nap és várjuk a megvilágosodást, no de kérem...nem kéne megrekedni egy bizonyos szinten.
Azt hiszem egyelőre ennyi. Sok kérdésemre választ kaptam és természetesen sok új kérdés is érlelődik bennem. Többet tanultam ebben a 4 órában mint 1 év alatt az iskolában.
Kezdek kibújni a csigaházból.
Most sikerült először olyan szinten ellazulnom, hogy tényleg kizártam teljesen a külvilágot. Konkrétan nem éreztem a végtagjaimat (és most nem a Tűzmadár nevű bor miatt :D) . Az első meditáció egy csakra tisztítás volt, ami azt hiszem már nagyon rám fért. Tekintve, hogy az utóbbi 2 hétben kb. csak vegetáltam mint valami moha. A második meditáció során meg kellett keresnünk azt a bizonyos ,,belső csendet". Szerintem ez a legnehezebb feladat. Egyrészt azért mert a mai emberek egyszerűen nem képesek elviselni sem a csendet sem önmagukat. Másrészt pedig ezt úgy kell elérni, hogy nem erőlködsz hanem sodortatod magadat. Egyébként érdekes megfigyelni, hogy aki nem képes csendben maradni az valószínűleg a saját maga társaságában nem képes lenni. Népbetegség.
A másik téma ami felvetődött az a félelem mint érzés volt. Mivel most 2 pszichológussal is bővült a társaság, jól kibeszélhettük ezt a tárgykört. Igazából olyan, hogy félelem nem létezik és soha nem is létezett. Ez egy olyan hülyeség amit mi teremtünk meg saját magunknak, hogy legyen mire fogni, hogy valamit miért nem teszünk meg. Az pedig, hogy szembe kell néznünk a félelmeinkkel szintén egy hülyeség. Mivel ha valamivel szembenézel akkor figyelmet szánsz rá vagyis újabb energiával élteted. Elhiszed, hogy létezik. Ezért egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni és elmúlik magától. Ez persze tuti, hogy nem fog sikerülni elsőre, de próbálkozni kell. Hihetetlen érzés amikor végre felszabadult vagy.
Az utolsó még amiről szó volt, hogy az emberek értékítélete egyszerűen katasztrofális. Már sok nagy tudású ember (Schopenhauer, Buddha) tárgyalt erről a témáról. Én most konkrétan a fizikai vágyakról beszélek (nem nem szexuális értelemben :P), hanem, hogy miért attól érzem magam boldognak, hogy megveszem a 26. trendi cipőt vagy a legújabb Apple Iphonet. Persze persze jó dolgok ezek, én se sírnék ha most megdobna valaki vele. Na de, hogy ez legyen az életem célja miközben a szellemi illetve lelki fejlődésre mindenki sz*rik magasról. Azt tudod, hogy a XY divatház milyen új kollekciót dobott a piacra, de azt, hogy miért vagy olyan, amilyen és, hogy egyáltalán mi a f*szt keresel ezen a bolygón azt nem. Sőt, még csak eszedbe sem jutott ezen gondolkozni. Tapsvihar! Persze valószínűleg nekünk nem az a feladatunk, hogy egy fa alatt üljünk egész nap és várjuk a megvilágosodást, no de kérem...nem kéne megrekedni egy bizonyos szinten.
Azt hiszem egyelőre ennyi. Sok kérdésemre választ kaptam és természetesen sok új kérdés is érlelődik bennem. Többet tanultam ebben a 4 órában mint 1 év alatt az iskolában.
Kezdek kibújni a csigaházból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése