Évszakzárás

Ma volt a tankönyvosztás, így azt hiszem most már tényleg elkerülhetetlen az iskolakezdés gondolata. Az tartja bennem egyedül a reményt, hogy ez az utolsó évem ebben az iskolában. Így visszagondolva egyszerűen hihetetlennek tartom, hogy hogyan voltam képes eddig is kibírni itt. Mert oké, minden iskola valamilyen szinten unalmas, idegesítő stb., de azt hiszem az enyémre ezek a jelzők duplán érvényesek. Aki ide jár, az tudja miről beszélek!
Jó hír még, hogy egyre jobban kezd letisztulni bennem, hogy merre is szeretnék továbbtanulni, pontosabban milyen szakirányba. Ami a legjobban érdekel az az irodalom, így a legkézenfekvőbb az, ha irodalom tanár lennék, de egyetemen nem gimnáziumban...isten ments a sok pubertás kórban lévő ,,mindenkitutálokéseztökfeleslegesidőelbaszás"os gyerektől ! Szóval húzós év lesz az biztos, kell majd pár serkentő szer (nem mintha eddig nem éltem volna velük)...viszont! A hepajkodásról tuti, hogy nem fogok lemondani akkor sem ;] Kell a kikapcsolódás!

A nyár pedig...húú bátorkodom kijelenteni, hogy eddigi legjobb nyaram volt, ami érdekes azt nézve, hogy az életem milyen fordulatot vett az utolsó 1 évben. Köszönöm mindenkinek a programokat, az élményeket a nevetéseket az ivászatokat és a másnaposságokat és a tánctáboros szintén másnapos edzéseket és a nyolcütemű fekvőtámaszokat!

Talán így már érthető, hogy ezen a nyáron úgymond semmi ,,hasznossal" nem töltöttem az időmet, csak éltem! Így most, hogy ránézek a magyar emeltszintű érettségihez való ajánlott olvasmányok listájára, kicsit elszorul a szívem :$ De van még pár napom behozni a lemaradást :D Hajrá, menni fog!

A hátralévő időt még próbálom kihasználni (meg az első heteket mert akkor még nem olyan nagy a hajtás) így kb. ennyi a programom: filmezés, tea, sorozat, kv, filmezés, olvasás, tea + remélem még azért így utolsó pillanatban bejön valami kis hepajkodás ;] Nem bírok magammal.

Ja és legyen igaza a facebooknak és szeptember 1. legyen nemzeti gyásznap! (hahaha mekkora poén)


Ui: természetesen iskolakezdés előtt lettem náthás, így most próbálom kikúrálni még magamat gyorsba...de ez is csak olyan ,,dóriféle" rehabilitáció lesz. Képzelhetitek!

Életkép

Rég éreztem már magam ennyire nyugodtnak. Épp egy lugasban üldögélek, beszívom a friss jázmin illatot melyet a - hűvösnek éppen nem mondható - nyári szellő hoz. A bőrömön még érzem a Balaton iszapos szagát. Az ölemben Stephen Kingtől a Duma Key fekszik nyitva. A sok olvasás közben ha megszomjazom, csak ki kell nyújtanom a kezemet. Azok maguktól is rátalálnak a citromos Gösser karcsú nyakára. Még hideg. Az oldalán vízcseppek folynak le. Versenyeznek egymással, hogy ki éri el hamarabb a célvonalként meghúzott asztallapot. Ez most totálisan úgy hangzik, mintha egy Zs kategóriás argentin sorozatból lenne egy elkapott pillanat. Csak itt nem én vagyok a rabszolgalány ;]
Nem lehetne ezt többször átélni???

Szent Iván-éj

Június 21. a nyári napforduló. Egész évben ezen a napon a legrövidebb az éjszaka és a leghosszabb a nappal. Különböző pogány hagyományok és legendák szerint ilyenkor a világok határai elmosódnak, és lehetőségünk van találkozni más síkokról érkező lényekkel. Ez persze elég hihetetlenül hangzik, de hidd el, ha egyszer megtapasztalod te is a saját bőrödön, hogy mi minden létezik a világon, akkor az egész mindenséget más szemmel fogod látni ;] Nem hülyeség ami a mesékben van.

Majd jelentkezem, hogy mit sikerült elkapnunk holnap este.

Zendülők

,, Néhány ütemet fütyült, szórakozottan, hunyorogva bámulta a folyót.
- Azt akartam mondani - folytatta -, hogy félórával ezelőtt jártam a városparancsnokságon. A parancsnok apának jó embere, nála jelentkeztem. Engedélyt kaptam, hogy önkéntesen bevonulhassak. Már holnap reggel.
S mikor Ábel hallgatott, térdére tette kezét:
- Én nem bírom így, Ábel, ne haragudjál. - Karját fölemelte, intett maga körül. - Nem tehetek semmiről.
Cigarettát sodort, leült a fahíd párkányára, lábait lógatta.
- Mi a véleményed? Ma éjjel mindenki hazavihetné a Furcsából, ami fontos neki...A nyerget mindenesetre haza kell vinnem.
A cigarettát megnyálazta, rágyújtott, s mikor sokáig nem érkezett válasz, bizonytalanabbul kérdezte:
- Mit gondolsz?
Ábel felállt, nekidőlt a deszkafalnak. Szürkésen sápadt volt és nyugodtan beszélt:
- Szóval, vége.
- Azt hiszem.
-A bandának, a Furcsának is?
- Azt hiszem.
Lihegtek. Elengedte karját, a padra ült, s tenyerébe fektette arcát. Ábel lassan végigment a hídon, megállt, a karfának dőlt, s a víz fölé hajolt. Valaki kopogott mögötte a hídon. Tibor megvárta, míg a lépések elhaladtak, odament hozzá, fél karral átölelte a vállát. Arca könnyes volt.
- Te hiszel Istenben?
- Nem tudom.
- Mit gondolsz? - mondta bátortalanul. - Túléljük?
-Azt hiszem - mondta lassan és csodálkozva. - Most már remélem, hogy túléljük. - Nézett maga elé, megborzongott:
- Az elébb még nem tudtam. "

Ébrenlét

Huha ránézek az órára és már fél 1 pedig még egyáltalán nem vagyok fáradt.
Köszönöm a bátyámnak ezt a hétvégét!
Sok minden letisztázódott bennem. Álmok, tervek sok minden. De nem írom le őket ;]

,,Az öröm minden félelem ellenszere.
Akkor bukkan fel a félelem,ha nem élvezed az életet.
Ha élvezed az életed,a félelem eltűnik."
/Osho/

Holnap megint szinte egész nap egyedül leszek itthon, szóval aaa relaxtime megint. Remélem majd arra ébredek fel, hogy a nap besüt az ablakon.

Egy kis muzsika.

Napi pozitivizmus

Csodálattal határos módon, a mai ,,holnapután" időjárás ellenére sikerült megőriznem a viszonylagos jó kedvemet. Azt hiszem ez nálam rekord most ;]

Eszembe jutott egy kb. 1 hetes beszélgetés.

Nori: Mondok egy viccet. Megy egy kislány az utcán, odamegy hozzá egy csávó és megkérdezi: ,, Kislány, hogy hívnak? Mi van a kosaradban? És hová mész?
Erre a kislány: ,, Eszter, gomba"

Én: (....)

Viki: Nem érti!

Én: ,,De igen!"

20 minutes later...

Én: ,,Most akkor Eszter,gomba vagy Eszter és gomba?"

Nori,Viki: ,,Istenem!"

Ja és rákerestem egy számra amit nyáron mindennap meghallgattam, úgyhogy most egy kis képletes napsütést csempésztem saját magam a napomba. Cseles vagyok nem?
Ed Macfarlane majdnem olyan jól rázza magát mint én :DD

Very supernatural morning

Ma ismét voltam meditáción, pontosabban ez volt a 3. alkalom eddig. Reggel mikor felébredtem, nem is volt kedvem elmenni mondván ,,úristen milyen f*s idő van kint, inkább visszaalszok", de végül rászántam magam arra, hogy kimerészkedjek a zuhogó esőbe. Nagyon örülök, hogy akkor nem hagytam el magam. Olyan sok mindenről volt szó, hogy azt sem tudom hol is kezdjem. Csak nagy vonalakban írom, le mert sok mindent úgysem hinnének el azok, akik nem igen jártasak ezekben a dolgokban, vagy pedig szkeptikusok. Bár az könnyen beszél, aki átélte tudom.

Most sikerült először olyan szinten ellazulnom, hogy tényleg kizártam teljesen a külvilágot. Konkrétan nem éreztem a végtagjaimat (és most nem a Tűzmadár nevű bor miatt :D) . Az első meditáció egy csakra tisztítás volt, ami azt hiszem már nagyon rám fért. Tekintve, hogy az utóbbi 2 hétben kb. csak vegetáltam mint valami moha. A második meditáció során meg kellett keresnünk azt a bizonyos ,,belső csendet". Szerintem ez a legnehezebb feladat. Egyrészt azért mert a mai emberek egyszerűen nem képesek elviselni sem a csendet sem önmagukat. Másrészt pedig ezt úgy kell elérni, hogy nem erőlködsz hanem sodortatod magadat. Egyébként érdekes megfigyelni, hogy aki nem képes csendben maradni az valószínűleg a saját maga társaságában nem képes lenni. Népbetegség.

A másik téma ami felvetődött az a félelem mint érzés volt. Mivel most 2 pszichológussal is bővült a társaság, jól kibeszélhettük ezt a tárgykört. Igazából olyan, hogy félelem nem létezik és soha nem is létezett. Ez egy olyan hülyeség amit mi teremtünk meg saját magunknak, hogy legyen mire fogni, hogy valamit miért nem teszünk meg. Az pedig, hogy szembe kell néznünk a félelmeinkkel szintén egy hülyeség. Mivel ha valamivel szembenézel akkor figyelmet szánsz rá vagyis újabb energiával élteted. Elhiszed, hogy létezik. Ezért egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni és elmúlik magától. Ez persze tuti, hogy nem fog sikerülni elsőre, de próbálkozni kell. Hihetetlen érzés amikor végre felszabadult vagy.

Az utolsó még amiről szó volt, hogy az emberek értékítélete egyszerűen katasztrofális. Már sok nagy tudású ember (Schopenhauer, Buddha) tárgyalt erről a témáról. Én most konkrétan a fizikai vágyakról beszélek (nem nem szexuális értelemben :P), hanem, hogy miért attól érzem magam boldognak, hogy megveszem a 26. trendi cipőt vagy a legújabb Apple Iphonet. Persze persze jó dolgok ezek, én se sírnék ha most megdobna valaki vele. Na de, hogy ez legyen az életem célja miközben a szellemi illetve lelki fejlődésre mindenki sz*rik magasról. Azt tudod, hogy a XY divatház milyen új kollekciót dobott a piacra, de azt, hogy miért vagy olyan, amilyen és, hogy egyáltalán mi a f*szt keresel ezen a bolygón azt nem. Sőt, még csak eszedbe sem jutott ezen gondolkozni. Tapsvihar! Persze valószínűleg nekünk nem az a feladatunk, hogy egy fa alatt üljünk egész nap és várjuk a megvilágosodást, no de kérem...nem kéne megrekedni egy bizonyos szinten.

Azt hiszem egyelőre ennyi. Sok kérdésemre választ kaptam és természetesen sok új kérdés is érlelődik bennem. Többet tanultam ebben a 4 órában mint 1 év alatt az iskolában.

Kezdek kibújni a csigaházból.