Zendülők

,, Néhány ütemet fütyült, szórakozottan, hunyorogva bámulta a folyót.
- Azt akartam mondani - folytatta -, hogy félórával ezelőtt jártam a városparancsnokságon. A parancsnok apának jó embere, nála jelentkeztem. Engedélyt kaptam, hogy önkéntesen bevonulhassak. Már holnap reggel.
S mikor Ábel hallgatott, térdére tette kezét:
- Én nem bírom így, Ábel, ne haragudjál. - Karját fölemelte, intett maga körül. - Nem tehetek semmiről.
Cigarettát sodort, leült a fahíd párkányára, lábait lógatta.
- Mi a véleményed? Ma éjjel mindenki hazavihetné a Furcsából, ami fontos neki...A nyerget mindenesetre haza kell vinnem.
A cigarettát megnyálazta, rágyújtott, s mikor sokáig nem érkezett válasz, bizonytalanabbul kérdezte:
- Mit gondolsz?
Ábel felállt, nekidőlt a deszkafalnak. Szürkésen sápadt volt és nyugodtan beszélt:
- Szóval, vége.
- Azt hiszem.
-A bandának, a Furcsának is?
- Azt hiszem.
Lihegtek. Elengedte karját, a padra ült, s tenyerébe fektette arcát. Ábel lassan végigment a hídon, megállt, a karfának dőlt, s a víz fölé hajolt. Valaki kopogott mögötte a hídon. Tibor megvárta, míg a lépések elhaladtak, odament hozzá, fél karral átölelte a vállát. Arca könnyes volt.
- Te hiszel Istenben?
- Nem tudom.
- Mit gondolsz? - mondta bátortalanul. - Túléljük?
-Azt hiszem - mondta lassan és csodálkozva. - Most már remélem, hogy túléljük. - Nézett maga elé, megborzongott:
- Az elébb még nem tudtam. "

Ébrenlét

Huha ránézek az órára és már fél 1 pedig még egyáltalán nem vagyok fáradt.
Köszönöm a bátyámnak ezt a hétvégét!
Sok minden letisztázódott bennem. Álmok, tervek sok minden. De nem írom le őket ;]

,,Az öröm minden félelem ellenszere.
Akkor bukkan fel a félelem,ha nem élvezed az életet.
Ha élvezed az életed,a félelem eltűnik."
/Osho/

Holnap megint szinte egész nap egyedül leszek itthon, szóval aaa relaxtime megint. Remélem majd arra ébredek fel, hogy a nap besüt az ablakon.

Egy kis muzsika.

Napi pozitivizmus

Csodálattal határos módon, a mai ,,holnapután" időjárás ellenére sikerült megőriznem a viszonylagos jó kedvemet. Azt hiszem ez nálam rekord most ;]

Eszembe jutott egy kb. 1 hetes beszélgetés.

Nori: Mondok egy viccet. Megy egy kislány az utcán, odamegy hozzá egy csávó és megkérdezi: ,, Kislány, hogy hívnak? Mi van a kosaradban? És hová mész?
Erre a kislány: ,, Eszter, gomba"

Én: (....)

Viki: Nem érti!

Én: ,,De igen!"

20 minutes later...

Én: ,,Most akkor Eszter,gomba vagy Eszter és gomba?"

Nori,Viki: ,,Istenem!"

Ja és rákerestem egy számra amit nyáron mindennap meghallgattam, úgyhogy most egy kis képletes napsütést csempésztem saját magam a napomba. Cseles vagyok nem?
Ed Macfarlane majdnem olyan jól rázza magát mint én :DD

Very supernatural morning

Ma ismét voltam meditáción, pontosabban ez volt a 3. alkalom eddig. Reggel mikor felébredtem, nem is volt kedvem elmenni mondván ,,úristen milyen f*s idő van kint, inkább visszaalszok", de végül rászántam magam arra, hogy kimerészkedjek a zuhogó esőbe. Nagyon örülök, hogy akkor nem hagytam el magam. Olyan sok mindenről volt szó, hogy azt sem tudom hol is kezdjem. Csak nagy vonalakban írom, le mert sok mindent úgysem hinnének el azok, akik nem igen jártasak ezekben a dolgokban, vagy pedig szkeptikusok. Bár az könnyen beszél, aki átélte tudom.

Most sikerült először olyan szinten ellazulnom, hogy tényleg kizártam teljesen a külvilágot. Konkrétan nem éreztem a végtagjaimat (és most nem a Tűzmadár nevű bor miatt :D) . Az első meditáció egy csakra tisztítás volt, ami azt hiszem már nagyon rám fért. Tekintve, hogy az utóbbi 2 hétben kb. csak vegetáltam mint valami moha. A második meditáció során meg kellett keresnünk azt a bizonyos ,,belső csendet". Szerintem ez a legnehezebb feladat. Egyrészt azért mert a mai emberek egyszerűen nem képesek elviselni sem a csendet sem önmagukat. Másrészt pedig ezt úgy kell elérni, hogy nem erőlködsz hanem sodortatod magadat. Egyébként érdekes megfigyelni, hogy aki nem képes csendben maradni az valószínűleg a saját maga társaságában nem képes lenni. Népbetegség.

A másik téma ami felvetődött az a félelem mint érzés volt. Mivel most 2 pszichológussal is bővült a társaság, jól kibeszélhettük ezt a tárgykört. Igazából olyan, hogy félelem nem létezik és soha nem is létezett. Ez egy olyan hülyeség amit mi teremtünk meg saját magunknak, hogy legyen mire fogni, hogy valamit miért nem teszünk meg. Az pedig, hogy szembe kell néznünk a félelmeinkkel szintén egy hülyeség. Mivel ha valamivel szembenézel akkor figyelmet szánsz rá vagyis újabb energiával élteted. Elhiszed, hogy létezik. Ezért egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni és elmúlik magától. Ez persze tuti, hogy nem fog sikerülni elsőre, de próbálkozni kell. Hihetetlen érzés amikor végre felszabadult vagy.

Az utolsó még amiről szó volt, hogy az emberek értékítélete egyszerűen katasztrofális. Már sok nagy tudású ember (Schopenhauer, Buddha) tárgyalt erről a témáról. Én most konkrétan a fizikai vágyakról beszélek (nem nem szexuális értelemben :P), hanem, hogy miért attól érzem magam boldognak, hogy megveszem a 26. trendi cipőt vagy a legújabb Apple Iphonet. Persze persze jó dolgok ezek, én se sírnék ha most megdobna valaki vele. Na de, hogy ez legyen az életem célja miközben a szellemi illetve lelki fejlődésre mindenki sz*rik magasról. Azt tudod, hogy a XY divatház milyen új kollekciót dobott a piacra, de azt, hogy miért vagy olyan, amilyen és, hogy egyáltalán mi a f*szt keresel ezen a bolygón azt nem. Sőt, még csak eszedbe sem jutott ezen gondolkozni. Tapsvihar! Persze valószínűleg nekünk nem az a feladatunk, hogy egy fa alatt üljünk egész nap és várjuk a megvilágosodást, no de kérem...nem kéne megrekedni egy bizonyos szinten.

Azt hiszem egyelőre ennyi. Sok kérdésemre választ kaptam és természetesen sok új kérdés is érlelődik bennem. Többet tanultam ebben a 4 órában mint 1 év alatt az iskolában.

Kezdek kibújni a csigaházból.

My Bucket List

Azt hiszem gyakrabban kéne töri TZ-t írnunk, mert ilyenkor érdekes módon mindenhez hirtelen kedvet kapok, többek között ahhoz is, hogy ide írjak.

Szóval.

Ma az érdekfeszítő francia óra közepén egy érdekes téma vetődött fel. Jó lenne tudni, hogy 2012-ben valóban lesz-e világvége (úgyse mert ebben így nem hiszek), mert ha igen akkor soha többé nem mennénk be az iskolának nevezett kínzóhelyre. Aztán elkezdtünk gondolkozni, hogy miket csinálnák az utolsó kevesebb mint 2 évben.

1.) A kezdeti sokk hatása után tuti, hogy először eszméletvesztésig innám magamat mondjuk 1 hétig.

2.) Mivel alapjáraton egy idegbeteg vadállat vagyok (amit jól tudok titkolni) bemennék a suliba és elkezdenék randalírozni mint egy eszelős. Beolvasnék azoknak a tanároknak akik folyamatosan szivatnak mindenkit.

3.) Ha már az őrültségeknél tartunk, akkor nagy álmom berohanni egy komoly színházi darab közepén a színpadra, hogy aztán a security vigyen ki ( gondolom vannak akik tudják, hogy a 8asos sztori ihletet meg ez ügyben).

4.) Ókori római mintára csapnék egy orgiát. Bort mindenkinek!

5.) Betörnénk a ,, Gödöllői Kísérleti Telepre", hogy megbizonyosodjunk arról, hogy valóban végeznek-e ott kísérleteket vagy csak egy sima lerobbant épület.

6.) Részt vennék egy a PETA által szervezett tüntetésen (bundákat megdobálni festékkel vagy fákhoz odaláncolni magamat meztelenül)

És, hogy kicsit komolyabbra fordítsam a szót...

7.) Egészen biztos megírnám az emlékirataimat és így összegezhetném, hogy milyen úton haladt eddig az életem és min kéne változtatni ha esetleg mégse ütne be a crack.

8.) Delfinekkel úszni.

9.) Szeretnék találkozni Őszentsége a Dalai Lámával és megkérdezném tőle, hogy mi a boldogság titka.

10.) És végül saját despotikus hatalmat építenék ki. Mi lennénk a Fény Harcosai akik a Sirius bolygóról jöttek. Beetetném az emberekkel, hogyha megtesznek nekem mindent elintézem, hogy 2012 előtt kimenekítsem őket a Sirius bolygóra.

Persze ezeket csak az unalom hatására beindult fantáziám találta ki meg, hogy éppen túlcsordul az ereimben a koffein. De miért kell az embereknek a halál tudata ahhoz, hogy észrevegyék a saját illetve más életében a hibákat/szépségeket? Miért csak akkor jövünk rá, hogy elb.sztunk 1-2 dolgot amikor már (majdnem) késő? Hogy totál unalmas és gáz volt az életünk? Persze ha tudjuk, hogy vége a világnak akkor bátran kísérletezgethetünk mert úgysem lesz következménye. Vagy ha igen, akkor már úgyis mindegy.

Most, hogy ezeket leírtam ide teljesen biztos vagyok abban, hogy nem vagyok normális. De megéri annak lenni?

Neked mi szerepelne a bakancslistádon?

A remény rabjai

Egy ilyen esős naphoz pontosan ez a film illett. Csodálatos. Nem véletlenül volt az Imdb rangsor szerint az első helyen.
Úgy látszik ma csak filmekről tudok írni.


Zene! Ez most így a szívembe markolt.

Veronika decides to die

,, - Mi az, hogy bolond?
- Ezúttal mese nélkül válaszolok: bolond az aki, nem képes kifejezni a gondolatait. Mintha idegen országban lennél: mindent látsz, mindent értesz, ami körülötted zajlik, de képtelen vagy kifejezni magad, és nem tudsz segítséget kérni, mert nem érted a nyelvet, amit beszélnek.
- Mindannyian éreztünk már ilyet.
- Így vagy úgy, de mindannyian bolondok vagyunk. "


Jó volt ez a könyv, jöhet a film is!

Sikeres nap

Ma sikerült - akaratomon kívül - megbántanom egy olyan embert, aki k*rvára nem érdemelné meg. Azt hiszem megyek és kezet fogok saját magammal (Y) Egyre jobb vagyok.

Something is not right with me

,,Something is not right with me
how was I supposed to know?
something is not right with me
trying not to let it show"



Ez a jellemző.

Walk away to save your face

Azt hiszem túl régóta vagyok itthon egyedül, mert már megint rám tört az unalom, és ha rám tör,akkor általában olyan dolgokon gondolkozok (már megint) amin nem kéne. Úgy egy hete kipróbáltam azt, hogy az egész napomat betábláztam és nem volt egy szabad percem se. Ez a taktika egy ideig bejött, legalább le volt foglalva az agyam. Azt hittem ez így majd beválik. Mégis kicsit túlvállaltam magam, mert az akkor összeszedett betegségem még mindig nem akar elmúlni, bár erre valószínűleg az éjszakázások és egyéb tényezők is rátettek egy lapáttal. A hétvége viszont jó volt. Azt hiszem éltem. Kéne még.

Ma reggel mikor felébredtem és még az ágyban fetrengtem félálomban olyan nyugodtság volt rajtam. Szeretem ezt az álom-ébrenlét közötti tudatállapotot. Olvastam is, hogy a tudatunkat ilyenkor lehet a legjobban kihasználni, vagyis valami pozitív dologra gondolni, esetleg arra amit szeretnénk, hogy megtörténjen. ,,Programozni" magunkat. Kipróbáltam.

Tegnap este (vagy inkább ma hajnalban?) elővettem a szöveggyűjteményem és elkezdtem Ady verseket olvasgatni. Érdekes, hogy sokan nem szeretik se a költészetét se a személyiségét mivel köztudottan egoista volt. Nekem pont ezért tetszik. Egy olyan embernek aki tudta, hogy belátható időn belül megfog halni nem maradt más csak az önmagába vetett hite. Azt amúgy tudtátok, hogy 6 ujjal született? A népi hiedelmek szerint pedig akik + 1 csonttal születnek táltosok. Érdekes,érdekes.

Honnan jött most ez a hirtelen ideírhatnék? Unalom? Vagy a tegnap esti ballagás utáni borozgatás hatása (nem, nem én ballagtam. még nem)? És egyébként, hogy jött be a kutyám a házba mikor be volt csukva az ajtó? Sebaj,legalább így már nem vagyok egyedül.

Megyek is. Legalább már nem érzem magam olyan haszontalannak, hogy valamit idefirkantottam bár szerintem a kutya se olvassa el.

,,Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse."


Ezt hallgattam közben :