Évszakzárás

Ma volt a tankönyvosztás, így azt hiszem most már tényleg elkerülhetetlen az iskolakezdés gondolata. Az tartja bennem egyedül a reményt, hogy ez az utolsó évem ebben az iskolában. Így visszagondolva egyszerűen hihetetlennek tartom, hogy hogyan voltam képes eddig is kibírni itt. Mert oké, minden iskola valamilyen szinten unalmas, idegesítő stb., de azt hiszem az enyémre ezek a jelzők duplán érvényesek. Aki ide jár, az tudja miről beszélek!
Jó hír még, hogy egyre jobban kezd letisztulni bennem, hogy merre is szeretnék továbbtanulni, pontosabban milyen szakirányba. Ami a legjobban érdekel az az irodalom, így a legkézenfekvőbb az, ha irodalom tanár lennék, de egyetemen nem gimnáziumban...isten ments a sok pubertás kórban lévő ,,mindenkitutálokéseztökfeleslegesidőelbaszás"os gyerektől ! Szóval húzós év lesz az biztos, kell majd pár serkentő szer (nem mintha eddig nem éltem volna velük)...viszont! A hepajkodásról tuti, hogy nem fogok lemondani akkor sem ;] Kell a kikapcsolódás!

A nyár pedig...húú bátorkodom kijelenteni, hogy eddigi legjobb nyaram volt, ami érdekes azt nézve, hogy az életem milyen fordulatot vett az utolsó 1 évben. Köszönöm mindenkinek a programokat, az élményeket a nevetéseket az ivászatokat és a másnaposságokat és a tánctáboros szintén másnapos edzéseket és a nyolcütemű fekvőtámaszokat!

Talán így már érthető, hogy ezen a nyáron úgymond semmi ,,hasznossal" nem töltöttem az időmet, csak éltem! Így most, hogy ránézek a magyar emeltszintű érettségihez való ajánlott olvasmányok listájára, kicsit elszorul a szívem :$ De van még pár napom behozni a lemaradást :D Hajrá, menni fog!

A hátralévő időt még próbálom kihasználni (meg az első heteket mert akkor még nem olyan nagy a hajtás) így kb. ennyi a programom: filmezés, tea, sorozat, kv, filmezés, olvasás, tea + remélem még azért így utolsó pillanatban bejön valami kis hepajkodás ;] Nem bírok magammal.

Ja és legyen igaza a facebooknak és szeptember 1. legyen nemzeti gyásznap! (hahaha mekkora poén)


Ui: természetesen iskolakezdés előtt lettem náthás, így most próbálom kikúrálni még magamat gyorsba...de ez is csak olyan ,,dóriféle" rehabilitáció lesz. Képzelhetitek!

Életkép

Rég éreztem már magam ennyire nyugodtnak. Épp egy lugasban üldögélek, beszívom a friss jázmin illatot melyet a - hűvösnek éppen nem mondható - nyári szellő hoz. A bőrömön még érzem a Balaton iszapos szagát. Az ölemben Stephen Kingtől a Duma Key fekszik nyitva. A sok olvasás közben ha megszomjazom, csak ki kell nyújtanom a kezemet. Azok maguktól is rátalálnak a citromos Gösser karcsú nyakára. Még hideg. Az oldalán vízcseppek folynak le. Versenyeznek egymással, hogy ki éri el hamarabb a célvonalként meghúzott asztallapot. Ez most totálisan úgy hangzik, mintha egy Zs kategóriás argentin sorozatból lenne egy elkapott pillanat. Csak itt nem én vagyok a rabszolgalány ;]
Nem lehetne ezt többször átélni???

Szent Iván-éj

Június 21. a nyári napforduló. Egész évben ezen a napon a legrövidebb az éjszaka és a leghosszabb a nappal. Különböző pogány hagyományok és legendák szerint ilyenkor a világok határai elmosódnak, és lehetőségünk van találkozni más síkokról érkező lényekkel. Ez persze elég hihetetlenül hangzik, de hidd el, ha egyszer megtapasztalod te is a saját bőrödön, hogy mi minden létezik a világon, akkor az egész mindenséget más szemmel fogod látni ;] Nem hülyeség ami a mesékben van.

Majd jelentkezem, hogy mit sikerült elkapnunk holnap este.

Zendülők

,, Néhány ütemet fütyült, szórakozottan, hunyorogva bámulta a folyót.
- Azt akartam mondani - folytatta -, hogy félórával ezelőtt jártam a városparancsnokságon. A parancsnok apának jó embere, nála jelentkeztem. Engedélyt kaptam, hogy önkéntesen bevonulhassak. Már holnap reggel.
S mikor Ábel hallgatott, térdére tette kezét:
- Én nem bírom így, Ábel, ne haragudjál. - Karját fölemelte, intett maga körül. - Nem tehetek semmiről.
Cigarettát sodort, leült a fahíd párkányára, lábait lógatta.
- Mi a véleményed? Ma éjjel mindenki hazavihetné a Furcsából, ami fontos neki...A nyerget mindenesetre haza kell vinnem.
A cigarettát megnyálazta, rágyújtott, s mikor sokáig nem érkezett válasz, bizonytalanabbul kérdezte:
- Mit gondolsz?
Ábel felállt, nekidőlt a deszkafalnak. Szürkésen sápadt volt és nyugodtan beszélt:
- Szóval, vége.
- Azt hiszem.
-A bandának, a Furcsának is?
- Azt hiszem.
Lihegtek. Elengedte karját, a padra ült, s tenyerébe fektette arcát. Ábel lassan végigment a hídon, megállt, a karfának dőlt, s a víz fölé hajolt. Valaki kopogott mögötte a hídon. Tibor megvárta, míg a lépések elhaladtak, odament hozzá, fél karral átölelte a vállát. Arca könnyes volt.
- Te hiszel Istenben?
- Nem tudom.
- Mit gondolsz? - mondta bátortalanul. - Túléljük?
-Azt hiszem - mondta lassan és csodálkozva. - Most már remélem, hogy túléljük. - Nézett maga elé, megborzongott:
- Az elébb még nem tudtam. "

Ébrenlét

Huha ránézek az órára és már fél 1 pedig még egyáltalán nem vagyok fáradt.
Köszönöm a bátyámnak ezt a hétvégét!
Sok minden letisztázódott bennem. Álmok, tervek sok minden. De nem írom le őket ;]

,,Az öröm minden félelem ellenszere.
Akkor bukkan fel a félelem,ha nem élvezed az életet.
Ha élvezed az életed,a félelem eltűnik."
/Osho/

Holnap megint szinte egész nap egyedül leszek itthon, szóval aaa relaxtime megint. Remélem majd arra ébredek fel, hogy a nap besüt az ablakon.

Egy kis muzsika.

Napi pozitivizmus

Csodálattal határos módon, a mai ,,holnapután" időjárás ellenére sikerült megőriznem a viszonylagos jó kedvemet. Azt hiszem ez nálam rekord most ;]

Eszembe jutott egy kb. 1 hetes beszélgetés.

Nori: Mondok egy viccet. Megy egy kislány az utcán, odamegy hozzá egy csávó és megkérdezi: ,, Kislány, hogy hívnak? Mi van a kosaradban? És hová mész?
Erre a kislány: ,, Eszter, gomba"

Én: (....)

Viki: Nem érti!

Én: ,,De igen!"

20 minutes later...

Én: ,,Most akkor Eszter,gomba vagy Eszter és gomba?"

Nori,Viki: ,,Istenem!"

Ja és rákerestem egy számra amit nyáron mindennap meghallgattam, úgyhogy most egy kis képletes napsütést csempésztem saját magam a napomba. Cseles vagyok nem?
Ed Macfarlane majdnem olyan jól rázza magát mint én :DD

Very supernatural morning

Ma ismét voltam meditáción, pontosabban ez volt a 3. alkalom eddig. Reggel mikor felébredtem, nem is volt kedvem elmenni mondván ,,úristen milyen f*s idő van kint, inkább visszaalszok", de végül rászántam magam arra, hogy kimerészkedjek a zuhogó esőbe. Nagyon örülök, hogy akkor nem hagytam el magam. Olyan sok mindenről volt szó, hogy azt sem tudom hol is kezdjem. Csak nagy vonalakban írom, le mert sok mindent úgysem hinnének el azok, akik nem igen jártasak ezekben a dolgokban, vagy pedig szkeptikusok. Bár az könnyen beszél, aki átélte tudom.

Most sikerült először olyan szinten ellazulnom, hogy tényleg kizártam teljesen a külvilágot. Konkrétan nem éreztem a végtagjaimat (és most nem a Tűzmadár nevű bor miatt :D) . Az első meditáció egy csakra tisztítás volt, ami azt hiszem már nagyon rám fért. Tekintve, hogy az utóbbi 2 hétben kb. csak vegetáltam mint valami moha. A második meditáció során meg kellett keresnünk azt a bizonyos ,,belső csendet". Szerintem ez a legnehezebb feladat. Egyrészt azért mert a mai emberek egyszerűen nem képesek elviselni sem a csendet sem önmagukat. Másrészt pedig ezt úgy kell elérni, hogy nem erőlködsz hanem sodortatod magadat. Egyébként érdekes megfigyelni, hogy aki nem képes csendben maradni az valószínűleg a saját maga társaságában nem képes lenni. Népbetegség.

A másik téma ami felvetődött az a félelem mint érzés volt. Mivel most 2 pszichológussal is bővült a társaság, jól kibeszélhettük ezt a tárgykört. Igazából olyan, hogy félelem nem létezik és soha nem is létezett. Ez egy olyan hülyeség amit mi teremtünk meg saját magunknak, hogy legyen mire fogni, hogy valamit miért nem teszünk meg. Az pedig, hogy szembe kell néznünk a félelmeinkkel szintén egy hülyeség. Mivel ha valamivel szembenézel akkor figyelmet szánsz rá vagyis újabb energiával élteted. Elhiszed, hogy létezik. Ezért egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni és elmúlik magától. Ez persze tuti, hogy nem fog sikerülni elsőre, de próbálkozni kell. Hihetetlen érzés amikor végre felszabadult vagy.

Az utolsó még amiről szó volt, hogy az emberek értékítélete egyszerűen katasztrofális. Már sok nagy tudású ember (Schopenhauer, Buddha) tárgyalt erről a témáról. Én most konkrétan a fizikai vágyakról beszélek (nem nem szexuális értelemben :P), hanem, hogy miért attól érzem magam boldognak, hogy megveszem a 26. trendi cipőt vagy a legújabb Apple Iphonet. Persze persze jó dolgok ezek, én se sírnék ha most megdobna valaki vele. Na de, hogy ez legyen az életem célja miközben a szellemi illetve lelki fejlődésre mindenki sz*rik magasról. Azt tudod, hogy a XY divatház milyen új kollekciót dobott a piacra, de azt, hogy miért vagy olyan, amilyen és, hogy egyáltalán mi a f*szt keresel ezen a bolygón azt nem. Sőt, még csak eszedbe sem jutott ezen gondolkozni. Tapsvihar! Persze valószínűleg nekünk nem az a feladatunk, hogy egy fa alatt üljünk egész nap és várjuk a megvilágosodást, no de kérem...nem kéne megrekedni egy bizonyos szinten.

Azt hiszem egyelőre ennyi. Sok kérdésemre választ kaptam és természetesen sok új kérdés is érlelődik bennem. Többet tanultam ebben a 4 órában mint 1 év alatt az iskolában.

Kezdek kibújni a csigaházból.

My Bucket List

Azt hiszem gyakrabban kéne töri TZ-t írnunk, mert ilyenkor érdekes módon mindenhez hirtelen kedvet kapok, többek között ahhoz is, hogy ide írjak.

Szóval.

Ma az érdekfeszítő francia óra közepén egy érdekes téma vetődött fel. Jó lenne tudni, hogy 2012-ben valóban lesz-e világvége (úgyse mert ebben így nem hiszek), mert ha igen akkor soha többé nem mennénk be az iskolának nevezett kínzóhelyre. Aztán elkezdtünk gondolkozni, hogy miket csinálnák az utolsó kevesebb mint 2 évben.

1.) A kezdeti sokk hatása után tuti, hogy először eszméletvesztésig innám magamat mondjuk 1 hétig.

2.) Mivel alapjáraton egy idegbeteg vadállat vagyok (amit jól tudok titkolni) bemennék a suliba és elkezdenék randalírozni mint egy eszelős. Beolvasnék azoknak a tanároknak akik folyamatosan szivatnak mindenkit.

3.) Ha már az őrültségeknél tartunk, akkor nagy álmom berohanni egy komoly színházi darab közepén a színpadra, hogy aztán a security vigyen ki ( gondolom vannak akik tudják, hogy a 8asos sztori ihletet meg ez ügyben).

4.) Ókori római mintára csapnék egy orgiát. Bort mindenkinek!

5.) Betörnénk a ,, Gödöllői Kísérleti Telepre", hogy megbizonyosodjunk arról, hogy valóban végeznek-e ott kísérleteket vagy csak egy sima lerobbant épület.

6.) Részt vennék egy a PETA által szervezett tüntetésen (bundákat megdobálni festékkel vagy fákhoz odaláncolni magamat meztelenül)

És, hogy kicsit komolyabbra fordítsam a szót...

7.) Egészen biztos megírnám az emlékirataimat és így összegezhetném, hogy milyen úton haladt eddig az életem és min kéne változtatni ha esetleg mégse ütne be a crack.

8.) Delfinekkel úszni.

9.) Szeretnék találkozni Őszentsége a Dalai Lámával és megkérdezném tőle, hogy mi a boldogság titka.

10.) És végül saját despotikus hatalmat építenék ki. Mi lennénk a Fény Harcosai akik a Sirius bolygóról jöttek. Beetetném az emberekkel, hogyha megtesznek nekem mindent elintézem, hogy 2012 előtt kimenekítsem őket a Sirius bolygóra.

Persze ezeket csak az unalom hatására beindult fantáziám találta ki meg, hogy éppen túlcsordul az ereimben a koffein. De miért kell az embereknek a halál tudata ahhoz, hogy észrevegyék a saját illetve más életében a hibákat/szépségeket? Miért csak akkor jövünk rá, hogy elb.sztunk 1-2 dolgot amikor már (majdnem) késő? Hogy totál unalmas és gáz volt az életünk? Persze ha tudjuk, hogy vége a világnak akkor bátran kísérletezgethetünk mert úgysem lesz következménye. Vagy ha igen, akkor már úgyis mindegy.

Most, hogy ezeket leírtam ide teljesen biztos vagyok abban, hogy nem vagyok normális. De megéri annak lenni?

Neked mi szerepelne a bakancslistádon?

A remény rabjai

Egy ilyen esős naphoz pontosan ez a film illett. Csodálatos. Nem véletlenül volt az Imdb rangsor szerint az első helyen.
Úgy látszik ma csak filmekről tudok írni.


Zene! Ez most így a szívembe markolt.

Veronika decides to die

,, - Mi az, hogy bolond?
- Ezúttal mese nélkül válaszolok: bolond az aki, nem képes kifejezni a gondolatait. Mintha idegen országban lennél: mindent látsz, mindent értesz, ami körülötted zajlik, de képtelen vagy kifejezni magad, és nem tudsz segítséget kérni, mert nem érted a nyelvet, amit beszélnek.
- Mindannyian éreztünk már ilyet.
- Így vagy úgy, de mindannyian bolondok vagyunk. "


Jó volt ez a könyv, jöhet a film is!

Sikeres nap

Ma sikerült - akaratomon kívül - megbántanom egy olyan embert, aki k*rvára nem érdemelné meg. Azt hiszem megyek és kezet fogok saját magammal (Y) Egyre jobb vagyok.

Something is not right with me

,,Something is not right with me
how was I supposed to know?
something is not right with me
trying not to let it show"



Ez a jellemző.

Walk away to save your face

Azt hiszem túl régóta vagyok itthon egyedül, mert már megint rám tört az unalom, és ha rám tör,akkor általában olyan dolgokon gondolkozok (már megint) amin nem kéne. Úgy egy hete kipróbáltam azt, hogy az egész napomat betábláztam és nem volt egy szabad percem se. Ez a taktika egy ideig bejött, legalább le volt foglalva az agyam. Azt hittem ez így majd beválik. Mégis kicsit túlvállaltam magam, mert az akkor összeszedett betegségem még mindig nem akar elmúlni, bár erre valószínűleg az éjszakázások és egyéb tényezők is rátettek egy lapáttal. A hétvége viszont jó volt. Azt hiszem éltem. Kéne még.

Ma reggel mikor felébredtem és még az ágyban fetrengtem félálomban olyan nyugodtság volt rajtam. Szeretem ezt az álom-ébrenlét közötti tudatállapotot. Olvastam is, hogy a tudatunkat ilyenkor lehet a legjobban kihasználni, vagyis valami pozitív dologra gondolni, esetleg arra amit szeretnénk, hogy megtörténjen. ,,Programozni" magunkat. Kipróbáltam.

Tegnap este (vagy inkább ma hajnalban?) elővettem a szöveggyűjteményem és elkezdtem Ady verseket olvasgatni. Érdekes, hogy sokan nem szeretik se a költészetét se a személyiségét mivel köztudottan egoista volt. Nekem pont ezért tetszik. Egy olyan embernek aki tudta, hogy belátható időn belül megfog halni nem maradt más csak az önmagába vetett hite. Azt amúgy tudtátok, hogy 6 ujjal született? A népi hiedelmek szerint pedig akik + 1 csonttal születnek táltosok. Érdekes,érdekes.

Honnan jött most ez a hirtelen ideírhatnék? Unalom? Vagy a tegnap esti ballagás utáni borozgatás hatása (nem, nem én ballagtam. még nem)? És egyébként, hogy jött be a kutyám a házba mikor be volt csukva az ajtó? Sebaj,legalább így már nem vagyok egyedül.

Megyek is. Legalább már nem érzem magam olyan haszontalannak, hogy valamit idefirkantottam bár szerintem a kutya se olvassa el.

,,Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse."


Ezt hallgattam közben :

A gömb és a teremtés

Percekkel ezelőtt fejeztem be a Gömb című könyvet (köszönet érte Johnynak!). Aki esetleg már látta a filmet, az kapott egy halvány fogalmat arról, hogy miről is szól valójában. Ezt a részletet muszáj beszúrnom annyira megfogott, főleg mivel A titok több állítását is felismertem benne (dióhéjban a titok a gondolatok teremtő erejéről szól, vagyis amire gondolsz azt bevonzod).

Először is, hogy a képzeletünk teremtő ereje határtalan. Valóban azzal voltunk képesek ilyen nagy mértékben fejlődni, mert folyton új és új dolgokat találtunk ki amit később a megvalósulása követett. Ez volt az alapja az eszközök megjelenésének is. Maga a gondolat, a kitalálása.

Aztán, a legnagyobb hangsúly azon van, hogy a gondolatainkat tudatosan kell alakítani. Mivel képesek vagyunk a jót bevonzani ezáltal természetesen a negatívat is. A könyvben jó példák vannak erre, főleg ahogy a szereplők tudalattijában lapult félelmek manifesztálódnak.

,,Van a bolygótokon egy medve nevű állat. Nagy állat, néha még nálad nagyobbra is megnő, okos és leleményes, az agya akkora, mint a tiétek. A medve azonban egy fontos vonatkozásban különbözik tőletek: képtelen arra a tevékenységre amit ti képzeletnek neveztek. Nem tud lehetőségeket maga elé vetíteni. Nem tudja elképzelni, milyen lehetett a múlt, és milyen lehet a jövő. Ez a képzelet nevű képesség tette ilyen naggyá a fajotokat. Semmi más. Nem a majom ősök, nem az eszközhasználat, nem a beszéd, nem az erőszak, nem a fiatalokkal való törődés, nem a különféle társadalmi alakulatok. Nem ezek a dolgok. Ezek mind megtalálhatóak az állatoknál is. A nagyságotok a képzelőtehetségetekben rejlik.

Annak, amit ti intelligenciának neveztek, a képzelőtehetség alkotja a legnagyobb részét. Azt hiszitek, hogy a képzelet csupán egy hasznos eszköze a problémamegoldásnak vagy a megvalósítási folyamatnak.

Ám a képzelet a megvalósítás maga. Adomány ez a ti számotokra, de ugyanakkor veszélyes is, mert nem irányítjátok a képzeleteteket. Csodálatos dolgokat képzeltek el és rettenetes dolgokat képzeltek el, és a választásotokért nem vállaltok felelősséget. Azt mondjátok, ott lakozik bennetek a jóság ereje s ugyanakkor a gonosz ereje is, ott lakik bennetek az ördög és az angyal, holott valójában csupán egyvalami van meg bennetek: a képzelőtehetség.”

Még egy dolog! Nálunk még maga a teremtés folyamata hosszadalmasabb , nem egyik pillanatról a másikra történik. Nos a műben ezek olyan szinten felgyorsulnak, hogy a gondolatot rögtön a megvalósulás követi. Azért ha belegondolunk ez igen veszélyes lehet nem? Talán jobb is, hogy nekünk ez még nehezen megy, nem hiszem, hogy megértünk még erre...szerintetek? Vagy egyáltalán lesz olyan amikor úgymond készen leszünk?

Kreatív blogger

Két tanács Stephen Kingtől

Mikor - olyan november környéke lehetett - olvastam tőle az Írásról című önéletrajzi regényét, felfirkantottam két dolgot, amit érdekesnek találtam. Ma véletlenül a kezem ügyébe akadt ez a fecni. Noha kissé már penészes (nem tudom hogyan) azért még olvasható rajta az írás. Ez a kettő lenne az:

,,Amikor leírod a történtet, magadnak mondod el. Amikor újraírod, akkor a legfőbb dolgod, hogy kihúzz belőle mindent, ami nem tartozik hozzá."

*

,,A szókincs alapszabálya, hogy az első szót használja, ami az eszébe jut, amennyiben az megfelelő és eléggé színes. Ha habozik és töpreng, akkor egy másik szót fog használni. Hát persze, hogy mindig van másik szó, de az valószínűleg nem lesz olyan jó, mint az első volt, és nem is áll annyira közel ahhoz, amit igazából kiakart fejezni."

Robert Johnson alkuja az ördöggel

Több mendemonda is szól arról, hogy a keresztutaknál - bizonyos kritériumok mellett – egy kívánság fejében eladhatod a lelkedet az ördögnek. Ez még önmagában csak egy új horrorfilm témája lenne, ha a történelem során nem következett volna be 1-2 igen furcsa haláleset. Miért van az, hogy rengeteg nagy koponya és művész hal meg rendkívül fiatalon vagy érthetetlen körülmények között?

Én most egy bizonyos személyre térnék ki, méghozzá az egyik leghíresebb blues énekesre: Robert Leroy Johnson-ra. Robert Johnson 1910-ben született Mississippi államban. Életéről nem tudunk valami sokat (még a születési dátumáról is rengeteg változat kering), de azt igen, hogy már fiatalon nagy hírnévnek örvendett. Már maga az a tény is, hogy egy fekete srác a rasszista környezetben ilyen hamar kitörjön szinte hihetetlen. Mi több, karrierje elején meglehetősen rossz gitárosnak tartották. Hogyan lehet akkor az, hogy hirtelen, szinte a semmiből óriási talentumra tett szert? Halálának okai még a mai napig tisztázatlanok. Egyes állítások szerint megmérgezték, de az is lehet, hogy tüdőgyulladásban halt meg.

Itt következik a legérdekesebb rész. Szárnya keltek olyan teóriák, miszerint Johnson magának az ördögnek adta el a lelkét , mégpedig Clarksdale-ben a 61-es és a 49-es út kereszteződésében. Ez némi ,, magyarázattal ” szolgálna arra, miképp vált egy rémesen rossz gitáros egyszer csak hip-hop világhírűvé. Erre több számának is a címe utal: a Cross Road Blues, a Me and the Devil Blues (Én és az ördögi blues) vagy Hellhound on My Trail (Nyomomban a pokol kutyája--> mivel a legenda szerint akinek lejárt az ideje azért az ördög a pokol kutyáját küldi, hogy lecibálja a pokolba).

Elég valószínű, hogy ezek csak véletlen egybeesések illetve már megint az emberek fantáziája túl élénk. De azért mégis csak ott motoszkál a fejemben, hogy mi van ha...?

Te eladnád a lelked?

Az utóbbi időben nagyon megszerettem a régi romantikus könyveket, ezért kezembe vettem Charlotte Bronte-tól a Jean Eyre-t.
A történet röviden: Jean Eyre egy árva kislány aki közeli rokonához kerül, aki – bár megfogadta, hogy sajátjaként neveli fel – minden alkalmat kihasznál, hogy éreztesse vele milyen nemkívánatos személy a házában. Sok szenvedés után egy bentlakásos nevelőintézetbe kerül – ahol sokkal mostohább körülmények között – de végre lelki terror nélkül kezdheti meg tanulmányait. Itt ismerkedik meg olyan fogalmakkal mint a barátság, szeretet, erény, türelem és a szorgalom. Az iskola elvégzésével nevelőnőként vállal állást Thornfieldben. Magának a birtoknak már a neve is baljóslatú, mivel tövismezőt jelent. Jean miközben egyre jobban megismeri a birtok urát, kezd rájönni, hogy valami nagyon nincsen rendjén a férfi körül. Maga a ház is sötét titkokat rejt, melyek bolygatása végzetes lehet főszereplőnk boldogságára nézve.
Azt hiszem a történet mindenkinek tanulsággal szolgálhat majd. Hogy soha semmilyen körülmények között ne adjuk fel az elveinket és az egyéniségünket, és meglátjuk ha kitartunk ezek mellett, végül elérjük céljainkat.


Végezetül, mivel imádom az idézeteket kigyűjtöttem egy csokorra valót belőle:


,, Az élet túlságos rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és minden elraktározzunk ami fáj.”

*
,, Ha az egész világ gyűlöl és rosszat hisz rólad, de a lelkiismereted tiszta, sohasem leszel egyedül.”

*
,, Remények és félelmek változatos sokasága, érzelmek és izgalmak zűrzavara vár arra, aki a nagyvilág ezer veszedelme közt akarja az igazi életet megismerni.”

*
,, A rossz lelkiismeret megmérgezi az életet.”

*
,, Olyan édes, friss íze is lehet az élet örömeinek, mint a vadméznek, melyet a réten gyűjt a méh.”

*
,, ...földi ember ne tulajdonítson magának olyan hatalmat, amely csak tökéletes, isteni lényeket illet meg.”

*
,, Köztudomású, hogy az előítéletet nehéz kigyomlálni, különösen olyan valakinek a szívéből, akinél a talajt nem lazította, nem termékenyítette meg a tanulás, a művelődés. Az ilyen szívben az előítéletek elburjánzanak, mint a gaz a kövek között.”

*
,, ...az ember ember marad, amíg él.”

Tea time rabbit

Előző heti alkotásom. Nem lett valami hű de nagy dolog, de közel fél éve nem voltam olyan lelkiállapotban, hogy bármit is csináljak. Kezdetnek nem is rossz.

Nagyobb méretben: http://c2.ac-images.myspacecdn.com/images02/147/l_c6d6a9279efe436c86220c60784d94ed.jpg

Kuroshio Sea

Éppen nézegettem a könyvjelzőimet - ami most már kb. 60 tételt tesz ki - és erre a videora bukkantam. Úgy emlékszem ez a világ legnagyobb akváriuma. Egyszerűen lenyűgöző. Tényleg csak ámulok és bámulok, hogy milyen élőlények vannak. De mivel sosem tudok teljesen boldog lenni...valahogy még is végtelenül szomorú, hogy ezeket az állatfajokat lassan már csak így tudjuk megvédeni a kipusztulástól. Csak abba senki nem gondol bele, hogy majd sok év múlva ha az unokánk megkérdezi, hogy milyen állat is a kék bálna, akkor majd csak a Kihalt állatok határozójában találunk róluk képet. Ha mindenki megtenne legalább annyit, hogy nem folyatja feleslegesen a vizet vagy nem megy egyszerre 20 dolog amit nem is használunk máris pozitívabb lenne a helyzet. Nem kell mindig arra fogni, hogy " Jaj egy emberen úgyse múlik!" " Más se foglalkozik vele, akkor én minek?" Igen...ezzel a hozzáállással jutottunk el idáig (Y)

Egyébként szerintem a bálnák tuti, hogy valami földön túli lények még ha ez hülyén is hangzik most. Sokan szerintem nem is tudják milyen hangot tudnak ki adni, de akkor ebből is rakok be egy kis ízelítőt. Fhúúú...lúdbőrzök tőle.

Szerintem még újra és újra visszafogok térni ezekre a témákra, hátha valakinek megváltozik a látásmódja.
Végezetül egy Kurt Vonnegut idézet:
,,Úgy tékozoltuk bolygónk természeti kincseit, a levegőt és a vizet, mintha nem lenne holnap, s így már nem is lesz."